Az egyik osztálytársammal nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, ami soha nem hagyta el plátói státuszát. Ennek ellenére, ahogy az már megszokott volt az életemben, mindenféle olyan dolgot beleláttam, amik nem biztos, hogy benne voltak egy plátói kapcsolatban. Azt hiszem, nagyon vágytam rá, hogy végre valakivel kölcsönösen szeressük egymást, netalán tán szerelmesek is legyünk egymásba. Igen, vágytam egy beteljesült szerelemre.
Pontos elgondolásaim voltak arról, hogyan néz ki egy igazi, jól működő szerelem, melyek leginkább a tündérmesékből inspirálódtak. A toronyban ülő, megmentésre váró hercegnő voltam egy földműves paraszt megnyilvánulásaival. Az érzelmi intelligenciám hiába volt fejlett, ha kifejezni önmagam már képtelen voltam. Persze meggyőztem magam, hogy ez a dolog valódi és tényleg erre vágyok. Ki tudja már, lehet, hogy akkor tényleg vágytam is rá.
Közben Berci, a sámán tovább tágította az agyam, ezzel is elnyomva bárnimenű vészjelzőt a fejemben. De miért is éreztem volna veszélyesnek, amit művel? Hát az anyám is idősebb fickók ölébe lökdösött, Berci esetében pedig szabad akaratból engedtem neki, hogy bemásszon a bőröm alá és olyan dolgokkal tömje a fejem, amikkel teljesen megvezethető voltam akkoriban.
Olyan sok gondolat cikázik a fejemben azzal kapcsolatban, hogy mi is történt akkor: örültem, hogy végre valaki komolyan vesz? az apámat, vagyis egy felnőtt férfiképet pótoltam vele? ennyire menekülni akartam a saját életemből, hogy mindent el akartam hinni, ami a kiút lehetőségével kecsegtetett?
Annyi bizonyos, hogy ő volt az első felnőtt ember, akinél azt éreztem, hogy segíteni akar, amit hangosan ki is mondott. Hirtelen – emlékszem – olyan megkönnyebbülést, felszabadulást éreztem, hogy tényleg olyan volt, mintha könnyebb lenne a Földön járnom. Azt ígérte nekem, amire azt hiszem, hogy mindig is vágytam: hogy a saját sorsom kovácsa legyek. Nem érdekeltek a motivációi, nem érdekelt, hány éves, hogy miért környékezett meg fiatal lányokat magányos, egyedülálló férfiként, semmi nem érdekelt, csak hogy más legyen az élet, más legyen az én életem.
Az anyámnak soha nem meséltem róla semmit.
Sajnálom, de nem tudok vele mit csinálni. Belém fog szeretni, sőt lehet, hogy már most megtörtént az, amitől féltem, csak még magának sem vallotta be. Azt az egyet viszont nem értem, hogy miért írtam le a félelem szó egy múlt idejű formáját. Tulajdonképpen nem is félek, inkább izgatott vagyok? Nem tudom, de ez lassan már nem is olyan meglepő, hiszen ezen kívül még millió dolgot nem tudok és nem értek magamban.
Ma pedig megint találkoztam a csodatévő fickóval, sétáltunk is egyet, hogy tudjunk kicsit kettesben beszélgetni. Izgultam, mert fogalmam sem volt, hogy mit akarhat mondani. Aztán olyat mondott, hogy talán még most sem hiszem el:
– Kössünk egy egyezséget. Segítek rajtad, ha te vigyázol rá [az akkori legjobb barátnőmre]!
– Évek óta csak rá vigyázok, úgyhogy ez menni fog. Milyen egyezségről van szó?
– Nagyon kell vigyázni, amikor egy varázslóval kötsz egyezséget. Hátrányod ebben nincs, semmi buktató. Bármikor kiszállhatsz, ha úgy érzed jónak.
– Rendben, halljuk!
– Amikor az emberek beszélgetnek, csak a levegő rezeg. A szavak elszállnak, a múltból táplálkoznak. Amikor egy varázsló beszél, annak ereje van, az nyomot hagy. Benned pedig rengeteg tudás van, csak elő kell csalogatni. Ugyanis te boszorkány voltál, többször is.
Először megváltoztatjuk a tested: sokkal sűrűbb és légiesebb leszel. Utána elszakítunk azoktól a dolgoktól, amik csak hátráltatnak. Nehéz lesz, de muszáj. A helyes irányba tereljük az életed, hogy csakis te irányítsd azt. Lesznek rossz napjaid, depresszívek, amikor csak ürességet érzel majd. Ez idővel elmúlik, a szavaidnak ereje lesz. Ha megbántasz valakit, azzal az auráját is bántod majd. Ha valamire erősen gondolsz, más is azt fogja gondolni. A hangulataid rögtön másra is ráragadnak majd. Erős leszel, domináns és tudatos. Minden képességed, ami már most is megjelenik valamilyen szinten, száz százalékig kihasználhatóvá válik. Mindezt ébredésnek hívják.
– Dehát ez hatalmas felelősség, állandóan tudatosnak kell lenni.
– Pontosan.
– Akkor szeretnék felébredni.
Erről viszont senkinek sem beszélhetek.
Azt muszáj hozzátennem, hogy: Berci! igazad volt, olyanná váltam, amit megjósoltál nekem ezen a novemberi estén a környékbeli kis utcákban sétálgatva.
Naplóbejegyzés ideje: 2011. november 27.
photo: saját, Opatija, Horvátország
Kedves Éva 
Leave a reply!