A naplózásban kihagytam nagyjából fél évet, az utolsó bejegyzésem 2011. decemberi, legközelebb pedig 2012. júniusban ragadtam tollat. Valójában nem igazán emlékszem rá, hogy mi történt velem ebben az időszakban, szinte teljesen törölte az agyam. Szeretném most a naplóbejegyzéssel kezdeni, és csak aztán adni hátteret hozzá: Boldog új évet! Gyorsan elrepült a tél vége, de ezzel… Continue reading

Kilépni a komfortzónából – ahogy a neve is mutatja – nem komfortos. Amint elhagyod a megszokott medredet, amit ismersz, tudod, hogyan működik, máris egy ijesztő terepen találod magad. A zónán kívül már fogalmad sincs róla, hogy ki hogyan fog reagálni, már nem működnek a régi mintáid, a fejedben legyártott forgatókönyvek már nem jósolják meg a… Continue reading

Az egyik osztálytársammal nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, ami soha nem hagyta el plátói státuszát. Ennek ellenére, ahogy az már megszokott volt az életemben, mindenféle olyan dolgot beleláttam, amik nem biztos, hogy benne voltak egy plátói kapcsolatban. Azt hiszem, nagyon vágytam rá, hogy végre valakivel kölcsönösen szeressük egymást, netalán tán szerelmesek is legyünk egymásba.… Continue reading

A gátlásaim miatt sok időbe telt, mire akár egyvalaki társaságában is igazán önmagamat mertem mutatni. Azt kellett éreznem, hogy nem leszek elítélve a gondolataim vagy mondjuk a humorom miatt. Az ítélkezést is a családomból hozom – honnan máshonnan?! – , mindig mindenkinek volt véleménye a másikról, akkor is, ha ezt nem öntötték mindig szavakba. Belőlem… Continue reading

Az apámmal való kapcsolatom egyre mélyebb gödörbe csúszott, ami természetesen egyre jobban megviselt. Tizenkilenc évesen hatalmas szükségem lett volna egy olyan apára, egy férfira az életemben, aki megtanít arra, hogyan kapcsolódjak a másik nemhez, hogyan engedjem be a gyengédséget az életembe – ne csak mások által, hanem önmagam által is. Piedesztálra emeltem az apámat, feddhetetlennek… Continue reading

A következő bejegyzés arról árulkodik, hogy mennyire magányos voltam. Senki nem tanított meg arra, hogyan viseljem a nehéz érzéseket az életemben, nem kaptam a körülöttem élő felnőttektől érzelmi támogatást, így aztán azt tanultam meg, hogy a nehéz érzéseket egyedül kell feldolgoznom. Ez persze nagyon magányossá tett, azt éreztem, hogy az életem legtöbb területén senkihez sem… Continue reading

Mindenkinek csak egy estére, egy alkalomra kellek?  Te intézed úgy, hogy mindenből és mindenkiből csak egyszeri alkalom legyen – válaszol a naplóm. Ezt kéne elfelejteni, rá kellene jönnöd, hogy maradj állandóan nyitott. Ne gondolkodj azon, hogy nézel ki a nap minden percében. Zárd el az agyad, engedj a tested minden vágyának! Ne csak akkor, ha… Continue reading