önismeret
-
ezzel kezdődött az utam vissza önmagamhoz – september/2019
Akkor döntöttem el, hogy szakítok vele. Egy volt kolis lakótársam már korábban is felajánlotta, hogy költözzek hozzá, megosztva így a lakhatás terheit. Megkérdeztem, áll-e még az ajánlat. Igent mondott. Continue reading
-
és ekkor történt meg […] a csoda – summer/2015
Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e terápiába járni. Soha senki nem kérdezte még ezt tőlem. Sajnos nincs rá keretem – válaszoltam. Azt mondta, majd kitalálunk valamit, végül ő is felírta a gyógyszert és soha többé nem láttam. Continue reading
-
egy hét múlva helyreállt a világ – autumn/2014
Az éjszakák voltak a legnehezebbek, berántott a sötétség, hogy elalvás előtt egyedül maradok a gondolataimmal. Egy alkalommal az orvosi ügyeletet is ki kellett hívni, az orvos Xanaxot adott és azt tanácsolta, ha megint rosszul érzem magam, vegyek be egy nyugtatót. Continue reading
-
meg voltam róla győződve, hogy meg fogok halni – 02/09/2014
Az új érzést nem tudtam mihez kötni, akkor is éreztem néha, ha teljesen józan voltam, így hát a jól bevált struccpolitikához folyamodtam: kis mellkasmasszázst követően folytattam a teendőimet. Continue reading
-
nem félek semmitől – 06/08/2014
Egyre kevesebbet és kevesebbszer beszéltem velük, idővel pedig nem találkoztunk többé. Előre szóltam nekik egyébként: az egyik házibuliban annyira megalázva éreztem magam, hogy megmondtam, többet nem töltöm velük az időmet. Kinevettek. Én pedig tartottam a szavam. Continue reading
-
csak este, fürdés közben jöttem rá – tavasz, 2014
Egy este tusolás közben villámcsapásként hasított belém a következtetés, amit az egyik szabadon választott előadáson hallottak alapján vontam le. Az agyam legmélyebb bugyraiból tört a felszínre – ez is azt mutatta, hogy szinte állandóan pörgettem magamban a történteket. Continue reading
-
mik a vágyak? te magad – 08/03/2014
Miután beköltöztem a kollégiumba, felgyorsultak az események: előadásokra és szemináriumokra jártam, körülöttem új emberek voltak, új város, új helyek, új események. A naplóba nem is írtam igazán – nem éreztem szükségét. Sajnos csak homályos emlékeim vannak, arra viszont biztosan emlékszem, hogy amikor egy régi ismerőssel találkoztam a kollégiumban, megnyugodtam kicsit, hogy nem kell majd egyedül… Continue reading
-
kis lépés az emberiségnek, de az egyik lehető legnagyobb nekem – 16/07/2013
A nyaramat meghatározta a várakozás a visszajelzésre, ami megváltoztathatta az életem. Vagy legalábbis esélyt adott arra, hogy változtassak az életemen. Amennyire vártam, pont annyira volt félelmetes is. Azt gondoltam, hogy egyedül nem tudok majd boldogulni; hogy tanulom meg a tömegközlekedést? hogy találom meg az egyetemen a tantermet, ahol az előadást tartják? hogy lesznek barátaim? Rengeteg… Continue reading
-
valaki vigyázott rám – 24/06/2013
Senki nem tanított meg rá, hogyan kell megbírkozni az érzéseimmel. Végülis ki tanított volna meg? Az életemben főszerepet játszó felnőttek sem voltak felnőttek, nekik sem volt fogalmuk arról, hogyan kell kezelni az időnként bennük tomboló vihart. Az én egyik megoldásom – már ha nevezhető ez annak – sokszor a passzivitás volt: nem tettem semmit, mintha… Continue reading
-
mosolygok, miközben ezt írom – 24/04/2013
Egyszer fent, egyszer lent – tartja a mondás. Biztosan van benne valami, nem véletlenül született meg ez a közhely. A sok elviselhetetlennek tűnő esemény után nálam is beköszöntött egy motivált, boldog időszak: jelentkeztem egyetemre, ami nem várt izgatottsággal töltött el. Szabad perceimben a jövőmről ábrándoztam, tervezgettem az életem, hol fogok élni, mi lesz a munkám… Continue reading
bővebben a blogrol [katt]
Naplóbejegyzések 2011-től, egy fiatal lány tollából – vagyis az enyémből.
A bejegyzésekben dőlt betűvel írt részek a jelenkor kiegészítései – vagyis az enyémek.
Minden héten egyszer.
(A bejegyzéseket ajánlott időrendben – az első bejegyzéstől a legújabbig – sorban olvasni. Természetesen önmagukban is értelmezhetőek.)
