Kedves Éva

Abban a pillanatban, hogy elkezdett nem érdekelni a súlyom, híztam. Pedig pont eljutottam egy olyan pontra magammal kapcsolatban, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Mondjuk lehetséges, hogy az is közrejátszik, hogy két hete késik a menzeszem. Nem tudom, mindenesetre alig várom, hogy megjöjjön. Sok a suli, sok a stressz. Iszonyatosan szeretnék egy nagy, bolyhos macskát!… Continue reading

Félelmetes, hogy a szorongás mit tud okozni egy ember életében, hogy mennyi mindenben, mennyire hétköznapi dolgokban meg tud akadályozni. Én például nem szerettem egyedül sétálni sehova sem, mert azon járt az agyam, hogy minden lépésnél megremegnek a pofazacskóim, ami megerősítette a kövérség-tudatomat. Emiatt nem futottam, így a sportokban sem jeleskedtem, mert nem mertem mások előtt… Continue reading

Az év végi elcsendesedést követően ismét a kezembe vettem a régi naplómat, melyben a következő bejegyzés az életem egyik első nagy pofonját részletezi. Mint ahogyan sokan, én is hajlamos voltam (vagyok?) mások és az élet idealizálására, ez az idealizálás pedig rendszeresen hagyott cserben. Sokszor gondoltam, hogy az emberek valamilyenek amiatt, hogy milyen szakmájuk van, milyen… Continue reading

Őszinte leszek: nagyon nehezen fogtam hozzá, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Az apám alkoholista volt, amióta és ameddig csak ismertem. Kisgyerekként volt, hogy rajtakaptam zugivászaton, akkor rám szólt, hogy menjek már el onnan és játszak máshol. A kocsmában paradicsomlevet kért magának, amikor meg akartam kóstolni, mivel nem értettem, hogy lehet szeretni a paradicsomlevet, azt mondta,… Continue reading

Az ingatag lábakon álló önbizalmam egy másodperc alatt vált hamuvá, amint negatív kritika érte a házam táját. Nem meglepő, a családtagjaim is így működtek: az önértékelés valójában mások értékelése volt, az önbizalom valójában nem létezett, csak egy díszlet volt, amit a legapróbb hűvös fuvallat képes volt elfújni. Emiatt az önbecsülés, mint olyan, ismeretlen fogalom volt,… Continue reading

A mai bejegyzés két részből áll: az első részben a párkapcsolati, kötődési problémáimról értekezek, a második részben az akkori legjobb barátnőmmel kapcsolatos dilemmáimat fejtegetem. Nagyon izgalmasnak találom, hogy a körülményeim ellenére voltak már akkor is olyan gondolataim, amik felvillantották a remény szikráit, hogy képes vagyok egy egészséges működésre. Nem tudom, honnan jöttek ezek a gondolatok,… Continue reading

Érettségi után egyetem híján elkezdtem egy technikumi képzést, ami nem is állhatott volna távolabb tőlem, úgyhogy egy év után ott is hagytam. Az osztályba szinte csak fiúk jártak, ehhez hozzá voltam szokva, a középiskolai osztályomban is jelentős többségben képviseltette magát a másik nem. Milyen furcsa, hogy ennyi fiú vett körül, a testvérem, a barátaim, az… Continue reading

Akkoriban számomra érthetetlen volt, hogy miért, de mégis egészen sok férfi környékezett meg. Ezeket az udvarlásokat és flörtöket nem vettem komolyan, hiszen nem mertem komolyan venni senkit sem. Azt gondoltam, vicc az egész, én valójában nem tetszhetek senkinek sem. Nem tudtam kezelni ezeket a helyzeteket; azt sem tudtam kifejezni, ha valaki egyáltalán nem érdekelt, mivel… Continue reading

A következő naplóbejegyzésben kifejezetten erősen érződik az akkoriban bennem dolgozó kognitív disszonancia. Rettenetesen gátlásos voltam és szorongtam, például bizonyos társaságokban, ahol igazán meg akartam felelni és ahova igazán tartozni akartam, nem mertem megszólalni, nehogy kinevessenek. Folyamatosan becsméreltem, amit a tükörben láttam; minden fürdés előtt méregettem a combomat, a hasamat, próbáltam oldalról megnézni, mekkora az orrom,… Continue reading

Húszévesen végül elkezdtem az egyetemet, ezt láttam akkor az egyetlen útnak, hogy kitörjek otthonról. Az egyetem elejétől kezdve rendszeres harcaim voltak az anyámmal, aki minden egyes alkalommal személyes sértésként élte meg, ha egy-egy hétvégét inkább a kollégiumban töltöttem és nem mentem haza – hozzá. A középiskola alatt is minden egyes nap kötelező élménybeszámolót kellett tartanom… Continue reading