Meguntam? Ezt a kérdést a már említett fiúval kapcsolatban tettem fel magamnak a naplómban. A valóság azonban az volt, hogy nem untam meg, a fiú elégelte meg a játszmáimat és kezdte el egyre komolyabb vizekre evezni a csónakunkat. Nekem ez már nem tetszett, felelősséget kellett volna vállalnom, felvállalni önmagam, az érzéseimet, de itt volt a… Continue reading

Ezen a napon két külön bejegyzés található a naplómban. Az egyik a már említett fiú történetszálának a folytatása, ami rávilágít a szeretethiányomra, a másik elmélkedés az életről és ezzel együtt önmagam ostorozása. Szépen kirajzolódik, hogy mennyire nem engedte meg a környezetem az önállóságot, a kényelmetlen helyzetből való kitörést. Az természetesen szabad volt, hogy legyenek ilyen… Continue reading

Gyerekként érzelmileg éretlen, rosszul funkcionáló felnőttek vettek körül. Tulajdonképpen felnőtt testbe zárt gyerekek voltak ők is, akiknek nem voltak határaik, így nem tisztelték más ember határait sem. A rájuk osztott szerepek nem a sajátjaik voltak, hanem amiket dobott nekik az élet (vagy a séma), amiből aztán képtelenek voltak kilépni, hiába volt kényelmetlen. Az anyám egyszerre… Continue reading

A problémáinkkal mindannyian egyedül vagyunk. Mindezt pedig addig nem tanuljuk meg, amíg ténylegesen rá nem jövünk, hogy mi a probléma. Nem olyanokra gondolok, hogy rossz jegyet kapunk vagy elszakad a kedvenc fölsőnk. Ezek olyan dolgok, amiken javíthatunk vagy amiket pótolni lehet. Az én első komolyabb bajom, hogy ki is vagyok igazából? Sejtés, érzés, gondolat. Egyik… Continue reading