A következő időszakban többször találkoztam Bercivel, a sámánnal, akivel különböző varázslatokat hajtottunk végre. Intenzíven éltem meg ezt az időszakot, kizökkentett a mindennapokból, sőt, elfelejtette velem az életem. Élveztem minden percét, szomjaztam minden tudást, amit átadott nekem. Emellett a naplóírást is hanyagoltam: nem volt időm a saját szenvedéseimen agonizálni, mert végre azt éreztem, nem szenvedek.
Az egyik alkalommal megvizsgálta, hogy mennyire öreg a lelkem, hány életet éltem eddig. Volt, hogy kézrátétellel elmulasztotta a fejfájásomat, szinte hihetetlen volt. Egy másik alkalommal meglátogatott álmomban, ahol Csernus doki képében jelent meg és a nevemen szólított. Erre előre felkészített, azt mondta, onnan fogom tudni, hogy ott van, hogy kimondja majd a nevem, ugyanis az ember a saját nevét nem mondja ki és nem is hallja mástól sem a saját álmában.
Mindezek persze tudom, hogyan hangzanak, én is racionális és földhözragadt vagyok – most már. Tizenkilenc évesen még nagyon más voltam.
Nem sokkal később Berci eltűnt az életemből.
Fogalmam sincs, hogy ténylegesen a kézrátétel mulasztotta-e el akkor a fejfájásomat és azt sem tudom, hogy valóban meglátogatott-e álmomban, de miután megszakadt vele a kapcsolatom éjszakánként még sokáig hozzá fohászkodtam, hogy segítsen a nehéz időkben. Nem Istenhez, nem egy másik felnőtthöz a családomból, hanem Bercihez, a sámánhoz, akiről a fejemben folytatott párbeszédek alapján azt gondoltam, hogy válaszol is minden imámra.
Elalvás előtt néha láttam a szemeit, azt képzeltem, hogy figyel és vigyáz rám. Többször álmodtam azt, hogy valaki kimondja a nevem, ilyenkor álmomban is mindig megnyugodtam, hogy ott van velem. Erőt adott a nehéz napokon ez a gondolat, még akkor is, ha nem volt igaz. Berci, a sámán volt az első segítő az életemben akármilyen is volt és akármit is gondoltak róla az emberek.
Naplóbejegyzést most kivételesen nem hoztam, amit leírtam ezen a napon egyáltalán nem fontos: internetes női magazinok jósda rovataiban szörfözgettem. Gyanítom, csak azért írtam erről, hogy ne legyenek hosszabb kihagyások a naplóban.
Naplóbejegyzés kelte: 2011. december 08.
photo: saját
Kedves Éva 
Leave a reply!