Naplón kívül
-
ezzel kezdődött az utam vissza önmagamhoz – september/2019
Akkor döntöttem el, hogy szakítok vele. Egy volt kolis lakótársam már korábban is felajánlotta, hogy költözzek hozzá, megosztva így a lakhatás terheit. Megkérdeztem, áll-e még az ajánlat. Igent mondott. Continue reading
-
még sosem voltam ennyire egyedül – summer/2019
Az egyik reggel, a fesztivál nagyjából negyedik napján arra keltem, hogy az öcsém ül az ágyam szélén. Nem értettem, mit keres ott, hiszen Z. anyjának egyik szobájában vagyunk, neki nem kellene itt lennie. Egyetlen mondatot mondott csak: apa meghalt. Continue reading
-
ekkor nyugodtam meg először – autumn/2017
A gyomrom az öklöm méretére zsugorodott, a szívem a torkomban verte az ütemet, már nem érdekelt, mennyibe fog kerülni. A következő hétre beszéltük meg az első ülésünket. Hatezer forintot kért minden egyes alkalomért, amin soha egy forintot nem emelt. Ekkor nyugodtam meg először. Continue reading
-
egy hét múlva helyreállt a világ – autumn/2014
Az éjszakák voltak a legnehezebbek, berántott a sötétség, hogy elalvás előtt egyedül maradok a gondolataimmal. Egy alkalommal az orvosi ügyeletet is ki kellett hívni, az orvos Xanaxot adott és azt tanácsolta, ha megint rosszul érzem magam, vegyek be egy nyugtatót. Continue reading
-
meg voltam róla győződve, hogy meg fogok halni – 02/09/2014
Az új érzést nem tudtam mihez kötni, akkor is éreztem néha, ha teljesen józan voltam, így hát a jól bevált struccpolitikához folyamodtam: kis mellkasmasszázst követően folytattam a teendőimet. Continue reading
-
minden és semmi – 08/12/2011
A következő időszakban többször találkoztam Bercivel, a sámánnal, akivel különböző varázslatokat hajtottunk végre. Intenzíven éltem meg ezt az időszakot, kizökkentett a mindennapokból, sőt, elfelejtette velem az életem. Élveztem minden percét, szomjaztam minden tudást, amit átadott nekem. Emellett a naplóírást is hanyagoltam: nem volt időm a saját szenvedéseimen agonizálni, mert végre azt éreztem, nem szenvedek. Az… Continue reading
bővebben a blogrol [katt]
Naplóbejegyzések 2011-től, egy fiatal lány tollából – vagyis az enyémből.
A bejegyzésekben dőlt betűvel írt részek a jelenkor kiegészítései – vagyis az enyémek.
Minden héten egyszer.
(A bejegyzéseket ajánlott időrendben – az első bejegyzéstől a legújabbig – sorban olvasni. Természetesen önmagukban is értelmezhetőek.)
