Továbbra is nagyon vágytam egy beteljesedett szerelemre; persze ilyenkorra már annyira túlromantizáltam mindent, hogy fájdalmassá vált a vágyódás utána. Rokokói szintű csöpögéssel tudtam fantáziálni róla, hogy mennyire boldog tudnék lenni, ha szeretnék és engem is szeretnének.
Belebotlottam egy versbe, ami annyira megérintett, hogy rögtön a naplómba is bemásoltam (a mai napig szépnek gondolom ezt a verset). A vers megihletett, így hát rögtön fogalmaztam is egy rövid szöveget arról, mennyire szenvedek a jövő iránti nosztalgiától.
A bejegyzés végén egyetlen mondatban örökítettem meg, hogy esténként, amikor a szorongásom úrrá lett rajtam, Bercihez fohászkodtam megnyugvásért, és hiedelmeim alapján Berci meg is hallgatott.
Jó lenne, ha ez szólhatna valakinek, ha nem csak a lapokra, jelentések nélkül kéne ezt leírnom ide.
Csak, ami fontos lüktet, dübörög, dobban,
egészen itt vagy a darabokban,
mint múlt a föld alatt, hol víz és olaj van
és a nyirkos csontok lassú robajban
süppednek túl egy centiméteren.
Az élet vagy és így az életem.
Megszűnt a csönd. Gondolatomban rezegnek
apró ujjai fáradt kezednek
és megérzem szíved szokatlan ritmusát,
ahogy iramlik rajta a titkos át,
mint ablakon az éjjeli árnyék.
Mintha lényedből valóra válnék.
Én beszéltem arról, mit sohasem láttam,
benne égsz minden cigarettámban,
az ünneplő ruhám vagy, lelkedet hordom,
munkát is adtál, már te vagy a dolgom,
és hozzád érek, hozzád van közöm.
Csak te vagy ott, mikor leöltözöm.
Annyira közel a tegnap és az újnak
még lámpái elhomályosulnak,
ha ölellek, mint lélegző testet a hit
és szorítom bizonytalanságait
ezernyi kis sötétkék erednek.
Egészen itt. Egészen. Szeretlek.
A boldogtalanság mázsás súlyként rakódik a lábaimra, megakadályozva a Boldogság felé indított utamon való előrehaladást. Harcolok, de csorbul a kardom, kopik a pajzsom, rozsdásodik a páncélom, fogy az erőm, a lovam pedig már régen elesett a csatában. Fáradok, a sötétség pedig a szenvedésemmel táplálkozik. Erőink aránya fordítottan változik. Elég nagy szívás.
A fejembe mászik éjszakánként.
Naplóbejegyzés ideje: 2012. július 31.
photo: pinterest
Kedves Éva 
Leave a reply!