Érettségi után egyetem híján elkezdtem egy technikumi képzést, ami nem is állhatott volna távolabb tőlem, úgyhogy egy év után ott is hagytam. Az osztályba szinte csak fiúk jártak, ehhez hozzá voltam szokva, a középiskolai osztályomban is jelentős többségben képviseltette magát a másik nem. Milyen furcsa, hogy ennyi fiú vett körül, a testvérem, a barátaim, az… Continue reading

Akkoriban számomra érthetetlen volt, hogy miért, de mégis egészen sok férfi környékezett meg. Ezeket az udvarlásokat és flörtöket nem vettem komolyan, hiszen nem mertem komolyan venni senkit sem. Azt gondoltam, vicc az egész, én valójában nem tetszhetek senkinek sem. Nem tudtam kezelni ezeket a helyzeteket; azt sem tudtam kifejezni, ha valaki egyáltalán nem érdekelt, mivel… Continue reading

A következő naplóbejegyzésben kifejezetten erősen érződik az akkoriban bennem dolgozó kognitív disszonancia. Rettenetesen gátlásos voltam és szorongtam, például bizonyos társaságokban, ahol igazán meg akartam felelni és ahova igazán tartozni akartam, nem mertem megszólalni, nehogy kinevessenek. Folyamatosan becsméreltem, amit a tükörben láttam; minden fürdés előtt méregettem a combomat, a hasamat, próbáltam oldalról megnézni, mekkora az orrom,… Continue reading

Húszévesen végül elkezdtem az egyetemet, ezt láttam akkor az egyetlen útnak, hogy kitörjek otthonról. Az egyetem elejétől kezdve rendszeres harcaim voltak az anyámmal, aki minden egyes alkalommal személyes sértésként élte meg, ha egy-egy hétvégét inkább a kollégiumban töltöttem és nem mentem haza – hozzá. A középiskola alatt is minden egyes nap kötelező élménybeszámolót kellett tartanom… Continue reading

Borzasztóan kapcsolódtam a férfiakhoz – leginkább sehogy. Egyszerűen nem tudtam magamban helyretenni az apám által is képviselt ambivalenciát: egyszer azt éreztem, hogy bármi történjék is, ő itt van, megvéd, máskor pedig (elég sokszor) szembe kellett néznem azzal a csalódott érzéssel, hogy az egész csak egy illúzió volt. Valójában nincs itt, nem véd meg semmitől, mert… Continue reading

Meguntam? Ezt a kérdést a már említett fiúval kapcsolatban tettem fel magamnak a naplómban. A valóság azonban az volt, hogy nem untam meg, a fiú elégelte meg a játszmáimat és kezdte el egyre komolyabb vizekre evezni a csónakunkat. Nekem ez már nem tetszett, felelősséget kellett volna vállalnom, felvállalni önmagam, az érzéseimet, de itt volt a… Continue reading

Ezen a napon két külön bejegyzés található a naplómban. Az egyik a már említett fiú történetszálának a folytatása, ami rávilágít a szeretethiányomra, a másik elmélkedés az életről és ezzel együtt önmagam ostorozása. Szépen kirajzolódik, hogy mennyire nem engedte meg a környezetem az önállóságot, a kényelmetlen helyzetből való kitörést. Az természetesen szabad volt, hogy legyenek ilyen… Continue reading

Gyerekként érzelmileg éretlen, rosszul funkcionáló felnőttek vettek körül. Tulajdonképpen felnőtt testbe zárt gyerekek voltak ők is, akiknek nem voltak határaik, így nem tisztelték más ember határait sem. A rájuk osztott szerepek nem a sajátjaik voltak, hanem amiket dobott nekik az élet (vagy a séma), amiből aztán képtelenek voltak kilépni, hiába volt kényelmetlen. Az anyám egyszerre… Continue reading