A gátlásaim miatt sok időbe telt, mire akár egyvalaki társaságában is igazán önmagamat mertem mutatni. Azt kellett éreznem, hogy nem leszek elítélve a gondolataim vagy mondjuk a humorom miatt. Az ítélkezést is a családomból hozom – honnan máshonnan?! – , mindig mindenkinek volt véleménye a másikról, akkor is, ha ezt nem öntötték mindig szavakba. Belőlem… Continue reading

Az apámmal való kapcsolatom egyre mélyebb gödörbe csúszott, ami természetesen egyre jobban megviselt. Tizenkilenc évesen hatalmas szükségem lett volna egy olyan apára, egy férfira az életemben, aki megtanít arra, hogyan kapcsolódjak a másik nemhez, hogyan engedjem be a gyengédséget az életembe – ne csak mások által, hanem önmagam által is. Piedesztálra emeltem az apámat, feddhetetlennek… Continue reading

A következő bejegyzés arról árulkodik, hogy mennyire magányos voltam. Senki nem tanított meg arra, hogyan viseljem a nehéz érzéseket az életemben, nem kaptam a körülöttem élő felnőttektől érzelmi támogatást, így aztán azt tanultam meg, hogy a nehéz érzéseket egyedül kell feldolgoznom. Ez persze nagyon magányossá tett, azt éreztem, hogy az életem legtöbb területén senkihez sem… Continue reading

Mindenkinek csak egy estére, egy alkalomra kellek?  Te intézed úgy, hogy mindenből és mindenkiből csak egyszeri alkalom legyen – válaszol a naplóm. Ezt kéne elfelejteni, rá kellene jönnöd, hogy maradj állandóan nyitott. Ne gondolkodj azon, hogy nézel ki a nap minden percében. Zárd el az agyad, engedj a tested minden vágyának! Ne csak akkor, ha… Continue reading

A befolyásolhatóságom sokáig velem maradt, nem tudtam, kiben lehet megbízni és kiben nem, kinek hihetek és kinek nem. A családom sok keserűséget és balszerencsét magyarázott paranormális indokokkal, hogy átok ül a családon, hogy egy előző élet nyomorúságait hordozzuk, mert dolgunk van még vele és sorolhatnám. Abban igazuk volt, hogy előző életek problémái ülnek rajtunk, transzgenerációs… Continue reading

Mindennél jobban szerettem volna egy másik életet élni, egy másik valóságban létezni. Nagyon vonzottak a boszorkánytörténetek, a fantasy-k, minden olyan világ, ahol bármi megtörténhet. Manipulálható és befolyásolható voltam, pont, ahogy a családban mindenki. Döbbenet, nem igaz? Erős nők voltak a felmenőim, legalábbis ezt a látszatot akarták kelteni: a nagymamám egy egész családot irányított, már a… Continue reading

Egy hónapot dolgoztam fel a tizenöt éves naplómból. Hosszú még az út, koránt sem ez a vége. Érdekes, hogy valahogy felelősségteljesebbnek tűnök a nagy döntések meghozatalában, mint a szüleim voltak nagyjából ugyanennyi idősen. Őszintén nincs válaszom arra a kérdésre, hogy ez minek köszönhető; parentifikáció? Más generáció? Mindennek a túlagyalása? Annyira talán nem is fontos, de… Continue reading

A baráti kapcsolataim nagyon fontosak voltak számomra, leginkább azért, mert a biztonságos teret jelentették, ahol önmagam lehettem úgy, hogy nem bántanak érte. Természetesen ezekben a kapcsolatokban is hoztam a tanult mintáimat, így azt gondoltam, akkor tudom ezeket a kapcsolatokat megtartani, ha teljesen a másikhoz idomulok. Ezt tanultam meg, így voltam kondicionálva, hozzá voltam szokva, hogy… Continue reading

Abban a pillanatban, hogy elkezdett nem érdekelni a súlyom, híztam. Pedig pont eljutottam egy olyan pontra magammal kapcsolatban, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Mondjuk lehetséges, hogy az is közrejátszik, hogy két hete késik a menzeszem. Nem tudom, mindenesetre alig várom, hogy megjöjjön. Sok a suli, sok a stressz. Iszonyatosan szeretnék egy nagy, bolyhos macskát!… Continue reading

Félelmetes, hogy a szorongás mit tud okozni egy ember életében, hogy mennyi mindenben, mennyire hétköznapi dolgokban meg tud akadályozni. Én például nem szerettem egyedül sétálni sehova sem, mert azon járt az agyam, hogy minden lépésnél megremegnek a pofazacskóim, ami megerősítette a kövérség-tudatomat. Emiatt nem futottam, így a sportokban sem jeleskedtem, mert nem mertem mások előtt… Continue reading