Az első egyetemi évemet követő nyári szünet idejére visszaköltöztem vidékre. Természetesen nem is volt opció, hogy a fővárosban maradjak – nincs miért ott maradni ugyebár, mondta az anyám. Amint hosszabb időt töltöttem a családi fészekben, minden, amit addig úgy éreztem, hogy felépítettem magamban, semmivé vált. Eltűnt az önbizalom, az önértékelés, hiszen ezek valójában egy kártyavár tetejére óvatosan ráhelyezett súlyok voltak: nem volt valódi alapjuk, amin megálltak volna.
Ezen a nyáron mondta el nekem az akkori legjobb barátnőm, hogy nem tudja túltenni magát azon, hogy én elmentem egyetemre; ezen a nyáron kellett minden egyes baráti összejövetelen végighallgatnom, hogy azért járok egyetemre, mert nem értek máshoz – mindezt azoktól, akiket a barátaimnak tartottam.
Visszatért belém minden érzés, amitől szabadulni akartam, amikről azt hittem, elfelejthetem őket: a szégyen, a magányosság, hogy nem vagyok elég. Nem tudtam örömmel beszélni az egyetemi tapasztalataimról, hogy milyen érdekes dolgokat tanulok, hogy milyen új barátokat szereztem – nem érdekelte az otthoniakat. Egyre kevesebbet és kevesebbszer beszéltem velük, idővel pedig nem találkoztunk többé. Előre szóltam nekik egyébként: az egyik házibuliban annyira megalázva éreztem magam, hogy megmondtam, többet nem töltöm velük az időmet. Kinevettek. Én pedig tartottam a szavam.
Ez nem jelenti azt, hogy nem viselt meg a dolog, hiszen nagyon sok számomra kellemetlen és rossz élményt viseltem el, mire meghoztam a döntésem:
Már megint azt csinálom, mint anno a középiskolában és én nem akarom ezt csinálni, mégis összejött. Tulajdonképpen már túltettem magam rajta, de nem volt jó. Megint megfogadtam, hogy jövőre máshogy állok hozzá, de nem tudom, ez meddig fog tartani.
Naplóbejegyzés ideje: 2014. július 15.
Augusztus végén megrendezésre került az egyetemi gólyatábor, ahol csapatvezető lettem. Minden percét imádtam, tervezgettem a feladatokat, irányítgattam a gólyáimat és az egyetemi élet teljes értékű tagjának éreztem magam. Azt éreztem, hogy teljes vagyok, végre önmagam vagyok!
A naplóban ez az egy mondat szerepel erről:
Nem félek semmitől! Nem félek önmagamtól!
Naplóbejegyzés ideje: 2014. augusztus 06.
photo: pinterest
Kedves Éva 
Leave a reply!