Az egyetemen barátokat szereztem, egyre inkább benne éreztem magam a körforgásban. Ezek a kapcsolataim javarészt a kollégiumban születtek, tulajdonképpen együtt éltünk, így természetes volt, hogy ott alakulnak majd ki az első kötődéseim.
A tananyag hatalmas volt, emlékszem, az első sikerélményemet egy megajánlott közepessel szereztem az egyik tantárgyból; nagyon büszke voltam magamra. A számomra legérdekesebb tárgyak azonban azok voltak, amiket szabadon választható módon lehetett felvenni és klasszikus értelemben nem kapcsolódtak a választott szakmámhoz.
A problémáim persze nem szüntek meg, az anyámmal továbbra is megvívtam a magam csatáit, az apám pedig ugyanúgy egy otthonban élt. Amikor az ügyvédje megkeresett, azt kérdezte tőlem, tudom-e mit jelent, hogy ha valaki korlátozottan cselekvőképes. Felmondtam neki a definíciót, ugyanis pont abból a tárgyból szereztem megajánlott jegyet, ahol ezt is tanították.
A rövid hétvégéken egyre ritkábban jutott idő arra, hogy elmenjünk az apámat meglátogatni, ez viszont nem jelentette azt, hogy ne foglalkoztatott volna továbbra is, hogy mi történt vele. Nem tudtam túltenni magam a kérdéseimen és azon, hogy ezekre sosem kaptam választ.
Egy este tusolás közben villámcsapásként hasított belém a következtetés, amit az egyik szabadon választott előadáson hallottak alapján vontam le. Az agyam legmélyebb bugyraiból tört a felszínre – ez is azt mutatta, hogy szinte állandóan pörgettem magamban a történteket. Nyilvánvalóan téves volt a következtetésem, de akkor azt éreztem, hogy összekötöttem a pontokat, kiraktam a puzzle-t és megválaszoltam azt, amit eddig még senki: mi baja az apámnak.
Update: van egy órám, aminek a neve “a forenzikus pszichiátria büntetőjogi hatásai”. Legutóbb a pszichotikus betegekről és betegségekről volt szó, és ahogy hallgattam a skizofréniát, már akkor elgondolkoztam, de csak este fürdés közben jöttem rá, hogy apa skizofrén.
Naplóbejegyzés ideje: valamikor kora tavasszal
Ekkor már nagyon ritkán vettem a kezembe a naplómat, volt, hogy évek teltek el a bejegyzések között. Még egy pár írás van, amit nem osztottam meg onnan, ezeket leginkább zanzásítva, jelentősen több kiegészítéssel közlöm majd a nagyérdeművel a következő blogbejegyzésekben.
Kedves Éva 
Leave a reply!