-
valaki vigyázott rám – 24/06/2013
Senki nem tanított meg rá, hogyan kell megbírkozni az érzéseimmel. Végülis ki tanított volna meg? Az életemben főszerepet játszó felnőttek sem voltak felnőttek, nekik sem volt fogalmuk arról, hogyan kell kezelni az időnként bennük tomboló vihart. Az én egyik megoldásom – már ha nevezhető ez annak – sokszor a passzivitás volt: nem tettem semmit, mintha… Continue reading
-
mosolygok, miközben ezt írom – 24/04/2013
Egyszer fent, egyszer lent – tartja a mondás. Biztosan van benne valami, nem véletlenül született meg ez a közhely. A sok elviselhetetlennek tűnő esemény után nálam is beköszöntött egy motivált, boldog időszak: jelentkeztem egyetemre, ami nem várt izgatottsággal töltött el. Szabad perceimben a jövőmről ábrándoztam, tervezgettem az életem, hol fogok élni, mi lesz a munkám… Continue reading
-
tegnap megszólalt a lelkiismeretem – 03/01/2013
Ma olyan szintű déjà vu-m volt, hogy biztos voltam benne, hogy ezt a napot megálmodtam. Nem is olyan régen. Durva volt, hogy mindenki pont ott állt és pont azt mondta, mint ahogy és amit én megálmodtam. Bárcsak a diplomaosztómon is déjà vu-m lenne! Akkor biztosan jókor lennék jó helyen. Naplóbejegyzés ideje: 2012. november 30. Tegnap… Continue reading
-
idő + türelem – 24/09/2012
Valahogy mindig is tudtam, hogy az élet több ettől, mint ami éppen nekem jutott. Az nem lehetséges, hogy mindenki ennyire szarul van, hogy csak szar dolgok történnek, hogy csak szarul érezheted magad, hogy csak szar lehet minden. Egy nagy szar. Nem akartam, hogy így legyen, tudtam, valahonnét bennem volt ez a bizonyosság, hogy képes vagyok… Continue reading
-
változtatok az életemen – 15/09/2012
Nagyon vágytam rá, hogy más legyen az életem és ez egyre jobban meg is fogalmazódott bennem. Leírtam, kimondtam hangosan, ezzel pedig valósággá is vált ez a belső, feszítő érzés: mást akarok, máshogy akarom. Persze ez nagyon ijesztő volt; ha nem akarok úgy élni, ahogy eddig, akkor mégis hogyan akarok élni? És hogyan kell máshogy élni?… Continue reading
-
miért nem tudok megszabadulni a pokoltól? – 30/08/2012
Miután otthagytam a szakképző évfolyamot az anyám nem engedte meg, hogy csak úgy tengjek-lengjek az életben. Azt mondta, vagy tanulok, vagy dolgozok, így hát el kellett mennem dolgozni. Nagyon nem így képzeltem el az életemet: majdnem húsz évesen egy helyi kocsmában a pult mögött? Minden pillanatát gyűlöltem. Szorongtam, mindenféle problémám volt önmagammal, azzal, hogy önazonos… Continue reading
-
Budai Zolka: Egészen itt – 31/07/2012
Továbbra is nagyon vágytam egy beteljesedett szerelemre; persze ilyenkorra már annyira túlromantizáltam mindent, hogy fájdalmassá vált a vágyódás utána. Rokokói szintű csöpögéssel tudtam fantáziálni róla, hogy mennyire boldog tudnék lenni, ha szeretnék és engem is szeretnének. Belebotlottam egy versbe, ami annyira megérintett, hogy rögtön a naplómba is bemásoltam (a mai napig szépnek gondolom ezt a… Continue reading
-
a kezembe akarom venni a sorsom – 29/06/2012
Az életem nagy része azzal telt, hogy csak úgy megtörténtek velem a dolgok, semmit sem alakítottam aktívan. Kicsit talán azt is hittem, hogy az embernek mindig az ölébe hullik valami és aztán azzal kezd valamit. Nem tudtam, hogy lehet ezt másként is, aztán amikor már akartam, hogy másként legyen, sokáig nem tudtam, hogyan kell. A… Continue reading
-
annyira fájt, ami történt, hogy nem tudtam (s)írni – 29/06/2012
A naplózásban kihagytam nagyjából fél évet, az utolsó bejegyzésem 2011. decemberi, legközelebb pedig 2012. júniusban ragadtam tollat. Valójában nem igazán emlékszem rá, hogy mi történt velem ebben az időszakban, szinte teljesen törölte az agyam. Szeretném most a naplóbejegyzéssel kezdeni, és csak aztán adni hátteret hozzá: Boldog új évet! Gyorsan elrepült a tél vége, de ezzel… Continue reading
-
mire vágysz igazából? – 17/12/2011
Kilépni a komfortzónából – ahogy a neve is mutatja – nem komfortos. Amint elhagyod a megszokott medredet, amit ismersz, tudod, hogyan működik, máris egy ijesztő terepen találod magad. A zónán kívül már fogalmad sincs róla, hogy ki hogyan fog reagálni, már nem működnek a régi mintáid, a fejedben legyártott forgatókönyvek már nem jósolják meg a… Continue reading
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Kedves Éva 